Emlékszel az utolsó igazi sétádra? Amikor konkrét ok vagy konkrét cél nélkül kimentél a szabadba, vagy „csak úgy” tettél egy kört a szomszéd utcába meg vissza. (Mondjuk az sem baj, ha a bevásárlást, a munkába járást gyalog teszed meg, vagy gyalog mész a postára. De most nem erre gondoltam.) Annak idején még, gyerekkorunkban meg sem kottyant nekünk az a pár kilométer, amit csak úgy leszaladtunk, lesétáltunk, ha a barátokkal akartunk találkozni. Vagy a séták a nagyszülőkkel: észre sem vettük, és már (gyalogosan) felfedeztük a közeli parkot, játszótereket, megnéztük és megbeszéltük a körülöttünk lévő világ izgalmas kihívásait (akkor még tudtuk a madarak, fák nevét is, sőt még a munkagépekét is: egy jó ki útépítésért kilométereket is megtettünk).

A séta hétköznapi, elfogadott és divatos volt.

És ma? Sajnos úgy tűnik, hogy ma már kezd kimenni a divatból. Rohanó világban élünk, a világunk motorizált, a séta már nem igazán illik a jelen időnkbe. Mindannyian szeretnénk a lehető legeredményesebbek lenni, és nem hagyhatjuk a napunk egy percét sem kihasználatlanul. Amíg a buszra várunk, és állunk a buszmegállóban, addig is igyekszünk áthidalni a várakozási időt a Facebook gyors megtekintésével, vagy az üzeneteink letöltésével. Csak álljunk és várjuk a buszt? Gondolatainkba merülve? Ez igen nagy időpazarlás lenne…!

Persze szoktunk kimozdulni a szabadba, kimondottan azért, hogy mozogjunk, és nem aggódunk azért, hogy közben mást nem csinálunk, akkor azt “futásnak” nevezzük, és azért tesszük, hogy fittek legyünk.

Sétálni csak a nagyszülőknek lehet. Vagy talán mégse? Vannak barátaim, baráti házaspár, akik elhatározták, hogy az adott évben minden nap sétálni fognak. (Az elhatározás mögött az állt, hogy kitalálták a maguk El Camino-ját, csak a 800 km-t nem egyhuzamban, hanem egy év alatt akarták megtenni.) A “szabályok” nagyon egyszerűek voltak: az időtartam és megtett kilométer (a végcélt leszámítva) nem számított igazán, csupán a rendszeresség. A sétának persze „céltalannak” kellett lennie („séta a sétáért”, a „magasztos célt” leszámítva), a boltba elgyaloglás nem számított. (Nem mintha mentek volna gyalog a boltba.) Nem arról volt szó persze, hogy különösebben lusták lettek volna, éppen ellenkezőleg. Heti rendszerességgel igyekeztek edzeni, ha tehették futni jártak, vagy futottak a futópadon, vagy akár saját testsúlyos edzéseket látogattak. De ez, a munkájuk jellegéből fakadóan nem volt rendszeres. Tudták, hogy az ülő munka, a mozgásszegény életmód hosszú távon megbosszulja magát.

Így jött kapóra a mindennapos séta ötlete. A végeredmény felülmúlta a várakozásokat! Legtöbbször nem is volt nehéz elkezdeni a sétát, még akkor sem, ha már volt más típusú mozgás napközben. A napi séta azóta szokássá vált, és tudjuk, hogy a szokássá tett egészséges életmód az egyik alapja az egészségünk megőrzésének.

A tanulságokat az alábbiak szerint összegzem. Íme, az a bizonyos tíz jó ok, amiért gyakrabban kellene sétálnunk:

  1. Nem lehetünk elég gyakran kint a szabadban. Sajnos életünk nagy része manapság zárt terekben, légkondicionált szobákban, légkondicionált irodákban zajlik. Ezért meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy kimenjünk a szabadba, hogy friss levegőt lélegezzünk, és érezzük a napsütést a bőrünkön. (Az a jó kis D vitamin!)
  2. A testmozgás egészséges. És ez nem csak az intenzív edzéseket jelenti. Ha csak rövid időre megyünk ki a szabadba, csak hogy átmozgassuk a karjainkat, lábainkat, kimozdítsuk a „számítógép-testtartásból”. A séta oldja a feszültséget és serkenti a vérkeringést!
  3. A séta a legjobb problémamegoldó. „Amint megindulnak a lábaim, elkezdődnek folyni a gondolataim.” Henry David Thoreau amerikai író ezt már a 19. században felismerte, és még mindig igaz: Amikor sétálni megyünk, megoldásokat találunk olyan problémákra, amelyeken korábban napokig törtük a fejünket az íróasztalánál.
  4. A séta serkenti a kreativitást. Amikor sétálunk, nemcsak makacs problémákra találunk megoldásokat, hanem ilyenkor születnek a legjobb ötleteink is. A mozgás és a mozgás során minket ért ingerek a séta során serkentik kreativitásunkat, segítenek kiszabadulni a berögzült gondolkodási mintáinkból.
  5. Séta után jobban alszol. Az alvási problémák gyakran összefüggenek azzal a ténnyel, hogy a “belső óránk” elvesztette ritmusát, amelyet főként a fény (nap) és a sötétség (éjszaka) váltakozása irányít. Ha az egész napot zárt, homályos, mesterséges fényű helyiségekben töltjük, akkor a belső óránk nem tud optimálisan működni. A napi nappali sétát ezért érdemes mindenképp kipróbálni, ha valaki nem tud este elaludni. Az ebédszünet ideális erre a célra, mert kora délután van kint a legvilágosabb.
  6. A séta növeli a koncentrációt és kitisztítja az elmédet. Ha már több órán keresztül dolgoztál egy feladaton, egy adott problémán, akkor ismered az érzést: egy ponton a koncentrációd gyorsan csökken, idegessé válsz, és egyre könnyebben terelődik el a figyelmed. Rendszeres szünetekre van szükségünk ahhoz, hogy koncentráltan tudjunk dolgozni, a séta pedig tökéletes „töltőanyag” – utána újra frissnek érezzük magunkat és tiszta fejjel tudjuk folytatni a tevékenységünket.
  7. A tested D-vitamint termel, ha elmész sétálni. Testünk maga képes előállítani a létfontosságú D-vitamint, de ez csak akkor működik, ha a napfény a éri a csupasz bőrünket. Az áprilistól szeptemberig tartó hónapokban a napi D-vitamin szükségletet 15 perc sétával fedezhetjük.
  8. A séta igazi „én-időt” jelent. Az „én-idő” értékes árucikk manapság, mert a napi beosztásunk, a napi programjaink gyakran „túlcsordulnak” a határidő naplónk keretein, az egyik tennivalóból a másikba rohanunk. A séta a mindennapi „mókuskerékből” való napi kikapcsolódás jelenthet, és így valódi “én-időt” nyújthatsz magadnak”, természetesen okos telefon, Facebook és egyéb internetes oldalak nélkül – egyedül a gondolataiddal.
  9. A séta csökkenti számos civilizációs betegség kockázatát. Számtalan tanulmány azt mutatja, hogy a testmozgás valószínűleg minden idők legjobb gyógyszere: ingyenes, gyakorlatilag nincs mellékhatása, és hatásosnak bizonyult szinte minden ismert civilizációs betegség esetében, csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, védi a szívünket, növeli a tüdő kapacitását, ezzel a sejtek oxigénnel való ellátását, segít megelőzni a cukorbetegséget, jót tesz az emésztésnek, segít a krónikus fájdalmak (különösen hátfájás) megszüntetésében, és jót tesz a lelki egészségünknek is. Jó hír: nem lehet túladagolni! A séta kimondottan jó kezdet az egészségünk megőrzéséhez!
  10. A séta boldoggá tesz. Ez utóbbit nem kívánom bizonyítani, hanem csupán a szubjektív véleményemet osztanám meg: mindenki próbálja ki, és döntse el maga!

(Daniel Roth írásából, forrás: bevegt.de/spazierengehen)